Először is mindenkitől elnézést akinek nem válaszoltam.
A baba jól van, szépen fejlődik, túl van az életveszélyen, önállóan lélegzik, szopik és gyarapszik. A lányom szintén. Még jó pár napig bent lesznek a kórházban.
Sajnos nem jön haza hozzánk, hanem a gyereke apjával marad tőlünk nagyon nagyon messze. Tudom, hogy szemétségnek tűnik de aggódom érte és jobb lenne mellettünk biztonságban tudni őket, nem pedig egy olyan ember mellett aki nem törődöm, agresszív és sorolhatnám. Csak remélni merem hogy rendben lesz velük minden. Mit tehetek? Rágom a kefét.
Hetek óta rosszul vagyok. Kb 15 napot feküdtem folyamatosan, csak a fürdőszobáig tudtam elkúszni meg vissza. Úgy mosogattam, hogy elmostam 4 poharat begörcsöltem vissza az ágyba 1 óra fekvés újabb 2 pohár 1 tányér újabb óra fekvés és így tovább. A végén oda jutottam, hogy azt hittem eljött az ideje a bénulásnak de hál Istennek nem így lett.
A félelmek ebben az állapotban felerősödtek, lámpafénynél aludtam, ha aludtam mert az volt a kényszerképzetem, hogy ha elalszom lebénulok. Útálom amikor nem tudom kontrolálni a testem és rángatózik zsibbad és fáj a legképtelenebb helyeken.
Szerencsére a nővérem és a kedves szomszéd asszonyom segítettek a főzésnél bevásárlásnál kutya sétáltatásban. Hálás vagyok érte, és persze a férjecskémnek, mert meló után hullán is bezavart a konyhából -vacsorát akartam neki készíteni a pulton támaszkodó félig fekvő rőzsehordó pózban- és megcsinálta Ő a vacsit mindannyiunknak. Korán reggel meg meló előtt bepakolt azzal az ordenálé büdös Ritex pakolással, pedig tudom mennyire utálja a vazelint a kezén :P
Na szóval hálás vagyok nekik nagyon.
Végre eltotyogtam dokihoz, aki jól megkínzott, kitekergetett, és megnyugtatott. Gyulladásban van a sérvem az eredeti borsó méret szilva nagyságú, szabad kézzel ki tudja tapintani ez okozza a folyamatos görcsös fájdalmat. Április 02-től nappali kórházba utalt. Addig fekvés séta és nyújtás.
Sétálni kb 1 hete járok Szotyikával, hálás vagyok minden pillanatért amit a szabadban és nem ágyban tölthetek. Igaz, hogy napi max 1 óra sétáról beszélünk, és gerincövet kell hordanom, mert anélkül összecsuklom és rohadt módon elfáradok és fáj mindenem a séta után, de tudom, hogy gyógyulok és mosolyogva jajgatok :)
Ülni már piciket tudok és elkezdtem szabni meg varrni az ajándékaimat. Pici türelmet még lányok!
A házi orvosom ismer tizen éve, szerinte depressziós vagyok és mindenáron agyturkászhoz akar küldeni és persze tele tömni nyugtatókkal meg hangulat javítókkal. (az alvatlanságra meg az éjszakai rettegés ellen írt fel nyugtatót, hogy aludjak picit: a receptnen andaxin szerepel napi 3*1 szem és 100 db-os kiszerelés - ha ezt beszedném azt hiszem zombivá vállnék, így kidobtam köszönöm ez nem megoldás számomra)
De ha őszintén magaba nézek kicsit igaza van. Nekem ahogy mondják mindíg félig tete a pohár és mosolygok és életigenlő vagyok és a legképtelenebb helyzetekből is felállok és mégis...
Egy barátom azt mondta egyszer Kata te minden nap meghalsz egy kicsit hogy újra élj. Hát van benne valami.
Azt hiszem kezd az agyamra menni a magány. Örökké egyedül vagyok a család hajnalban megy este jön, a mozgásterem pár utcányira és a négy falra szűkült. - le kell szoknom a magamban beszélésről mert néha azon kapom magam, hogy magamhoz beszélek igaz csak szavakat tőmondatot de mégis csak beszélek -
Még mindíg napi szinten hiányzik az apukám,azon kapom magam hogy öltözni kezdek, hogy átmenjek kicsit hozzá, vagy fel akarom hívni ha jó lenne valakihez szólni...
Minden nap eltervezem, hogy ezt meg ezt készítem el, és azon kapom magam, hogy nagy slunggal elkezdem és félúton elakadok, állnak a félkész teremtményeim, és várnak. Bámulnak rám a torzók a testrészek és nem igazán tudok velük mit kezdeni. Mindíg találok hirtelen halaszthatattlanná váló dolgot a befejezésük helyett. Na majd holnap másként lesz és nem lesz én meg haragszom magamra és elkeseredek. A fejem teli tervekkel ötletekkel és sehova nem jutok. Csak én vagyok így ezzel?
Az állatkáim rengetek örömet adnak, azt hiszem nélkülük már teljesen megőrültem vagy minimum beguboztam volna.
Luna eleven és örökmozgó, látszik rajta, hogy azt lesik hol és mivel huncutkodhatna. De ez mellett annyi szeretet szorult ebba kis állatba, hogy elképesztő. Elég ránézni és már dorombol, több féle hangon és hangerővel. Ha hozzá érünk azonnal eldobja magát a hasát mutatja és tekereg az ujjaink alatt az az érzése az embernek, hogy ha tehetné a bőrünk alá is bebújna.
Bogyókát csak kishercegnek hívjuk, csendes, magányos, kényes és hisztis ,szelíd kis szépség. Csak akkor jön ha neki van kedve viszont akkor bújik és dorombol ezerrel. Imádnivaló kis különc.
Mániákusan szopik. Az ölembe ugrik dorombol ezerrel, és a polómat pulóveremet dagasztja és szopja, cuppogva. Látszik rajta, hogy elégedett és boldog . Csak engem tüntet ki ezzel, én meg válthatok felsőt mert tiszta nyál vagyok.
Sajnos csak alvás közben tudom fényképezni őket mert ha ébren vannak rohannak örökké a kis sajtkukacok :)
Ja azért alkotgatok fekve is. Újra hímzem a DIM farkasaimat és horgolok.
Puszi mindenkinek, köszönet hogy elolvastatok és köszönöm a türelmet!
Itt a macskahordóban alszanak. Egy régi zsenilia kardigán van bent és imádják. Minden éjjel ebben pihennek és napközben is sokat.
Úristen, mekkorát nőttek!!!! A Bogyó tiszta apja, csak a szőre hosszabb egy picit :-)
VálaszTörlésDrága Katha! Most lélekben simizem a fejed és a hátad és duruzsolok, hogy: hidd el lesz még jobb is!!!! Mondják az élet árnyoldala nélkül nincs napos oldal. Így majd, ha rendeződnek körülötted a dolgok, akkor majd nagyon fogod élvezni!!!!! :)
VálaszTörlésFel a fejjel!!
Gondolj a kisunokádra, aki szépen fejlődik és a lányodra, hogy anyuka lett!! Az élet ajándéka!
nana, csak semmi depi! Jó lesz az a kezelés szerintem, meglásd, ahogy javulsz, egyből több kedved lesz befejezni is a dolgokat! Mindent összevetve, nem csoda, ha meg-megzuhansz, de azért csak mértékkel! :)
VálaszTörlésMajd jövő héten átmegyek kicsit jó? puszillak drága
Jaj, nagyon vigyázz magadra! Rettenetes dolog, ha nem tud mozdulni, kimozdulni az ember, de bízz benne, hogy tudnak Rajtad segíteni! Nem egyszerű újra és újra talpra állni, de csak ez az egy lehetőségünk van. Nem adhatjuk fel, egy ostoba betegség nem győzhet le. Ezentúl ha ránézek a hímzett madaradra, még inkább át tudom érezni az helyzeted, és mindazt, amit írtál róla. Jó, hogy ott vannak azok a kedves kis állatkák, akik segítenek lelkileg.
VálaszTörlésKitartást és sok erőt addig is, míg segítenek rajtad.
Jut eszembe, ha megint kell gyógyszer szóljál vagy izenj a Pároddal!!!!
VálaszTörlésOh, Te szegényke! Igazán együtt érzek veled! 12 éve műtöttek gerincsérvvel, de az évek alatt kiújult, lassan megint műtét lesz a vége. A gyógyszerről annyit: én pánikbetegséggel küszködtem - nem kívánom senkinek. Sok évnyi hasztalan bogyószedés után(antidepresszáns és nyugtató) - amitől ténylegesen zombi lettem, nem éreztem!!! semmit, se fájdalmat, se izgalmat, se örömet, se idegességet, nem tudtam nevetni sem - szóval kidobtam mindet, és átkapcsoltam a gondolkodásmódomat. Elkezdtem varrni, horgolni és próbáltam mindenből a legjobbat kihozni, örülni apró dolgoknak. Három éve jól vagyok :-)
VálaszTörléscsak a gerincem....Kitartás Neked is! Jobb lesz minden, csak pihenj sokat! és fogadd el a segítséget bátran!
Drága Katha! Ezekkel a dolgokkal külön-külön is nehéz megbirkózni, nem hogy egyszerre! Nagyon. nagyon nehéz dolog! Olyan bátran és erősen küzdesz velük! Engedj magadnak néha egy kis lazítást! Egy Apa elvesztésén az ember nem tud túllépni, ez van, nem is kell elvárnod magadtól, természetes ha nap mint nap az eszedbe jut, és kicsordul a könny a szemedből. De majd eljön az az idő, amikor egyszercsak észreveszed hogy már nem gondolsz annyit hiányára.
VálaszTörlésAz a lényeg, hogy jól van az unokád és a lányod, ne gondold ki előre mi rossz történhet vele, ahogy elkezdesz ezen agyalni állítsd le magad, persze könnyű ezt mondani!
Katha,kérlek hallgass a dokidra, ha nem is vagy depressziós, akkor is fog segíteni ezeknek a gondoknak a kezelésében, már az is segít, ha az ember néha kibeszélheti magát!!!
Kedveskéim! Nagyon szépen köszönöm a biztató, kedves szavakat!
VálaszTörlésLassan de biztosan javulok, egyre többet sétálok, és a fájdalmak is jelentősen enyhültek. Talán a meleg a napsütés teszi, most szélesebb a vigyorom :)
Nagyon várom a kórházat, talán soha nem bizakodtam ennyire! Éljen a változás! :))
Rita köszönöm még van bőven, nagyon keveset szedek belőle kb 5 csepp, mert ha többet veszek be azon túl hogy szinte öntudatlanságig kiüt hányok tőle mint a lakodalmas kutya.
A lányom meg a pici jól van. Sajnos a félelmek nem alaptalanok, Ő is kezdi belátni. Egy olyan ember aki megüt egy terhes nőt az az sem érdemli meg hogy a nevét kiejtsük a szánkon. Meg kell várnunk amíg dönt.
Puszillak benneteket!