HA MEGTETSZIK VALAMI, ÉRDEKLŐDNÉL, VAGY RENDELNÉL, KÉRLEK ÍRJ NEKEM A SZINESKAVICS@GMAIL.COM- RA VAGY KERESS MEG A FACEBOOKON :)

KÖSZÖNÖM, HOGY NÁLAM JÁRTÁL, VISSZAVÁRLAK! :)

2010. február 23., kedd

Indiai csajszi 3


Lassan elkészül végre a csajszikám :o)
Befejeztem az arcát és a kezeit. A kontúrozás egy rémálom volt, de azt hiszem megérte :o)
Sajna nem tudtam befejezni, mert elfogyott a szegélyhez szükséges züld fonalam, és egyenlőre nem vagyok olyan állapotban, hogy elmenjek venni.

Kreatív blogger díj


Kicsit elkéstem- megint.
Nagyon szépen köszönöm a díjjat Zseniliának , Laurának, Chatlennek !
Nem tudom kinek adhatnám tovább -hiszen már szinte mindenki megkapta :)
EZÉRT INNEN KÜLDÖM MINDENKINEK AKI KIMARADT!!
No a 7 dolog rólam:
1, Általános iskolában olyan szinten elállt a fülem, hogy az már gyalázat. Dumbó efekt :))
2, Szintén általános iskolában 6-dik osztálytól halálos szerelembe estem az orosztanárommal- mármint csak én :o)- ennek eredménye: orrvérzésig tanultam a nyelvet, és a mai napig imádom :)) Éljenek a Robi bácsik! :o)))
3, Több mint 10 évig foglalkoztam munkakutya kiképzéssel.
4, Van 2 egyedi tetoválásom ( nem látható helyeken) - az egyiket én terveztem.
5, 17 éves koromig apácának készültem. Komolyan hittem abban h hallottam az "elhívást".
6, Egyik vágyam, hogy szeretném a könyvesboltokban látni az irkáimat.
7, SÁRKÁNYOK FOREVER!!! :o))



Játékszabályok: 1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.2. A logót ki kell tennem a blogomba.3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.4. Írni kell magamról 7 dolgot.5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.6. Be kell linkelnem őket.7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

2010. február 20., szombat

Pici és buta mese



Jeleket rajzolt a földre az ég.
Rögök közé rejtett titkos szavakat,
Álnok tündék vad igézetét
S, az ember jussát és végzetét.
A nappal fénye kacéran sétált
Érintett, elvett hisz akart
Az óriások térdre borulva kántáltak
Míg a csend örökre darabokra nem szakadt
Káosz született e földön
Mikor ember vájta angyal szemét
A kővé dermedt sárkányok sírtak
Így vette kezdetét a vég.
Ekkor hatalmas Istenek léptek elő,
Igéztek holnapot és csalárd reményt
És a népek mind, mind hittek nekik
Így történt mindez a kezdetek kezdetén
Tűzmadarak szálltak az égre
S nászukból született új fény
Testük lángolva szórta az áldást
Így kapott esélyt ember és varázslény.
Lassan szelídült mesévé a történelem
Angyal, óriás ma már csak szóbeszéd
S, bár jeleket rajzol a földre az ég
Rögök, közé hiába rejt titkos szavakat
A sárkányok könnye ma már csak egyszerű eső
A tűzmadarak, elhamvadtak rég.

2010. február 8., hétfő

Kesergő meg tervek februárra.



Nem igazán van mit mutogatnom, a DIM kutyikáimat meg az indiai nőcimet hímezgetem. De ezek nem látványos haladások, nem érdemes fényképezni.
Viszont ebben a hónapban ezt a két kis képet szeretném elkészíteni "pihenés gyanánt" :))
- Egy szál rózsa. Hónapok óta nézegetem, most megszülethet végre :)


- Ez a két kis kék tündér. Szintén régóta nézegetem őket. Itt az ideje, hogy megszülessenek ők is.



Időpontnt várok UH-ra mert egyre gyakoribbak az epegörcseim, de be kell valljam rettegek a kórháztól, a műtéttől. A szép időnek köszönhetően időm nagy részét újra fekve töltöm, a sérv teszi a dolgát, az állandó gyulladás nem múlik.

A férjem még mindíg nem talált munkát. Vízszerelő a szakmája és csak elutasításban van része az utóbbi hónapokban. A számlák meg a felszólító levelek meg csak gyűlnek.

Nem mi vagyunk így egyedül. Sok éves tapasztalattal rendelkező szakemberek már segédmunkásnak is elmennek csak dolgozhassanak. és úgy mint az én férjem szintén nem kellenek sehova. Mi lesz így ?

Gondoltam naívan jelentkezek a MN központnál nyelvi képzésre, hátha tudnék vele itthon kezdeni valamit. Kiröhögött az ügyintéző! Orosz? Meg vagyok én veszve?? Az angolra meg túl jelentkezés van. Hurrá!

Szépen kezdődik a hét, azért próbálok pozitív maradni. Egyre nehezebb de igyekszem :)

2010. február 4., csütörtök

egy vízköpő álma

gyakran vált áttetszővé ha valaki belépett. hagyta, hogy elnyeljék a falak. nem bánta, szeretette a kopottas barna színt, szerette a hűvös csendet. észre sem vette mikor váltak eggyé.
mikor az ajtó kinyílt a hangos, érces hang betöltötte a termet. senki sem látta, csak ő: ilyenkor a feszület megremeg válaszként, így köszöntve a betérőket. ˝engem sohasem köszönt. én csak hűsölni járok ide és nem hinni.˝ mindig erre gondolt, ha meghallotta a nyikorgást. ˝ha itt élsz, te is megtanulod mi jelent feltételek nélkül hinni˝ gyakran jutott eszébe ez a mondat. a teremtője mormolgatta a születése közben. de soha nem magyarázta meg, soha nem mondta el mit jelentenek a szavak. jobbnak látta elhessegetni őket. nem akarta elrontani ezt a szép délutánt.
néha ráléptek a lábára, vagy a képébe dobtak egy egy taknyos zsebkendőt. nem bánta. nem érzett semmit. legalább is úgy tudta, hogy az ő fajtája nem érez semmit. csak üldögélt. leggyakrabban az oldalsó kiszögelésben. az ablakok alatt. itt magasabbak a padok. nem ért le a lába, lóbálhatta.
ma nagy a jövés menés. biztosan ünnep közeleg. ilyenkor bűnbánóbb mindenki. mikor betért valaki érzékelte. nem csak fizikálisan. a gondolatok ott keringtek a testek körül. sokan sírtak. sokan ígértek, hogy visszakapják az álmaik vagy a szeretteik. jelekre vártak. de vak volt mind. nem vették észre, hogy az őszinte érzések sosem maradnak megválaszolatlanul. de hát mit lehet tenni? nem akarták elhinni, hogy valaki vigyáz rájuk. valaki vigyáz mindenkire.
arra gondolt beszél velük, elmondja nekik hogyan köszönti őket a kereszt, ha sírnak a pici ember a feszületen némán sikolt, mert fáj neki az üres szó, és megmutatja hogyan ragyog fel az ég ha valaki csak egyszerűen, csendben megnyugvást lel a falak közt. az igazság az, hogy ez volt a legritkább. így ment ez, több mint hétszáz éve. így hát hallgatott. nézelődött és lóbálta a lábát.
éjszakánként mikor a helyére mászott eltűntek a gondolatai. eltűntek az emlékei és az együttérzése. csak az volt aminek teremtetett. lenézett a városra. az aznapi zsákmányát kereste. találomra csapott le. válogatás nélkül. most egy kisebb kell a szomszéd épületre. ott kicsi a torony. csak egy vékonyabb alkatú fér el. a tegnapi nem vált be. nem lett elég rusnya mikor kővé dermedt. még a verebek is nevettek rajta. pedig azok közömbösek.
a város órái éjfélt kongattak. mikor megszólalt az első ütés lecsapott. mire elütötték az éjfélt már az új művét szemlélte. gyorsan és hatékonyan dolgozott. észrevétlenül. mert ilyennek teremtették. ez a város az övé volt. az összes épületet az ő teremtményei őrizték. általában térdeltek. mielőtt a szemébe néztek térdre kényszeríttette őket. szerette ezt a pózt. szerette nézni hogyan hullnak térdre és maradnak így az idők végezetéig. a felismerés, hogy mit is látnak eltorzította az arcukat, és a test is görcsbe rándult a félelemtől. groteszk lényekké torzultak pillanatok alatt.
a mai műve nagyon jól sikerült. várt egy kicsit, nézegette a csillagokat. majd elhelyezte a szobrot a szomszéd épület tetején. pont illet az arculatához, illeszkedett a kiszögelésbe. másnap az oltáron üldögélt mikor halotta, hogy a művéről beszéltek. azt mondták a nyers valóság és a művészet zseniális találkozása az alkotás. üzenet értékű. szerette volna megkérdezni, hogy mit is üzen az új szobor, de magára maradt. elmosolyodott, mert az üzenet itt volt a falak közt. a csendben. erre gondolt és elindult kifelé. ma nem volt kedve nézegetni a betérőket. aludni akart.
- szia! - köszönt rá egy hang kifele menet. - szia! - köszönt vissza ösztönösen. már az ajtó résében volt mikor feleszmélt. ˝lát engem?! lát engem!˝ a döbbenettől összeakadtak a lábai a füle beleakadt a kilincsbe. a kis test vissza sem nézve haladt előre. az oltár fehér abroszára egy rajzot helyezett. egy fura kis lényt ábrázolt. barna bőre ráncos és kopott. itt ott áttetsző. a fülei nagyok, szétállóak és szőrösek. a fogai ritkásak. a teste alig nagyobb egy kandúrnál. szeme pedig hatalmas. nagy és borostyán sárga. pupilla nélkül. mint egy tavaszi virág. csak gonosz. nem nem inkább csak hideg. érzelem mentes.
… ültek egymás mellett. az áttetsző test alakot öltött. itt leért a lába a padról. most egyébként sem volt kedve lóbálni. nem tudta mit gondoljon vagy mondjon. nem hitte el. nem hitte el, hogy valóság ez az egész. nem hitte, hogy valaha ez is lehet. valaki látja őt. valaki látja őt itt bent és nem fél tőle. hogy lehet ez?a kislány ránézett. megérintette. meleg keze nyomán a kőtest átmelegedett. ölbe vette és elindult vele kifelé.
- haza megyünk. - súgta a hatalmas fülekbe. a templom ajtaja azon a napon is nyikorgott. de most valahogy lágyabban csengett. a meleg beszűrődött a kövezetre. ahogy odabújt a gyermekhez kidugta a fejét. a feszületre nézet. a kiszögezett ember őt figyelte.- köszönöm… - mondta, és befúrta a fejét a kislány hosszú hajába.
aznap délután a várost ellepték a röpiratok és a plakátok.a város vezetősége elrendelte, hogy az összes vízköpőt el kell távolítani az épületek homlokzatáról véglegesen.

2010. február 2., kedd

egy ágyban egy nőcivel :)

Ezzel a nőszeméllyel töltöttem szombat óta a délutánjaimat és az estéimet az ágyban. Jó kis páros voltunk :) Nagyon élveztem a születését. Még a mosás és vasalás persze hátra van. Egyszerű, látványos kép, gyors sikerélmény. Erre volt most szükségem :)




Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...