Azt hiszem életem egyik legnehezebb időszakát élem meg. 20 napja küzdünk apukámért, hogy egyáltalán életben maradjon. Az egyetlen dolog ami segít kikapcsolni és kicsit lazítani az a hímzés.
A kutyikáimon dolgozom minden hajnalban, (azzal biztat a család, hogy mire kész lesz addigra apu is jobban lesz, és talán hazajön végre) a segítségem pedig itt látható :))
Látjátok mennyire aktív? Nélküle nem haladnék ilyen jól azt hiszem :)
Napról napra alakul a kép, nagyon szeretem hímezni, annak ellenére, hogy nagyon nehéz.
A sárga labradorral is szinte teljesen végeztem, 6 öltés hiányzik meg egy kis kontúr. Aki ismeri a DIM készleteket, tudja, hogy milyen sok és részletes. Egy rémálom, de tényleg ez adja meg az életszerűségét.